Habár a 2CV alapötlete még a 30-as években született meg, a II. világháború miatt csak 1949-ben kezdték gyártani. De miért lett pont ilyen ez az olcsó népautó? A tervezők arra törekedtek, hogy:
•    legyen kereken gördülő esernyő, amelyben akár kalapban is kényelmesen lehet vezetni
•    képes legyen két gazda akár 60 kilométeres sebességgel haladni úgy, hogy egy fél mázsás krumpliszsák vagy egy kisebb boroshordó, esetleg egy rakomány széna is beférjen még a kocsiba
•    amellyel még a színházba járás sem elképzelhetetlen
•    a felfüggesztés olyan legyen, hogy az autóban nem törik össze egy tálca tojás
•    ne fogyasszon többet a jármű 3 liter benzinnél százon.
Ez az emberközpontú termékdefinícó tette milliók kedvencévé a Kacsát. A kereskedők, a parasztság, az orvosok, a vegyesboltosok és még sokan mások ráéreztek arra, hogy ez az autó nekik készült. Az utolérhetetlen sikermodellt 42 évig gyártották. Több, mint hatmillió példány készült belőle. Óriási rajongótábora a mai napig szerte a világban találkozókon és egyéb megmozdulásokon ápolja tovább a 2CV hagyományát.
A Kacsa szerelmesei így tudtak beszélni kedvencükről: „Nem ideges, hosszú életű. Nincsenek hangulati változásai, mindig ugyanolyan kedves. Egy cseppet sem iszákos. Sutának hat ahogyan megy, pedig ügyes. Ruhája nem szép, bár praktikus, szellemes. Nyáron strandkocsi, ősszel esernyő, télen nagykabát.”